Eljött ez a pillanat is. Mikor az ünnepfelelős ünnepel. Az Amare jubilál. 10 év az öröm, az izgatott készülődés, a nagy döntés jegyében. 10 év, melynek során csaknem 1000 pár boldogságában osztozhattam. Ez több, mint 2000 elégedett ügyfelet, csillogó szempárt és 50 ezer elkészült meghívót jelent, melyek mellé megszámlálhatatlan menü- és ültetőkártya, köszönetajándék, köszönőkártya, szalvétagyűrű és ültetési tabló készült az évek során. De ezek csak a számok…..
Sokszor megkérdezték tőlem, hogy tervezőgrafikusként és tipográfusként miért éppen ezt a szakterületet választottam. Tíz év után is ugyanazt mondhatom, és ugyanazzal a lelkesedéssel. Túl azon, hogy a meghívótervezés során mindkét tanult szakmámat egyszerre gyakorolhatom, szeretek része lenni valami jónak. Szeretek segíteni abban, hogy az élet egyik legfontosabb eseménye valóban emlékezetes legyen. Mert ezt csak így lehet csinálni: szívvel-lélekkel, teljes odaadással. Amikor egy házasulandó pár hozzám fordul, gyakran azt sem tudja még, hogy mit is szeretne pontosan, és természetesen azzal sincs tisztában, hogy mi mindenre kell odafigyelni a választásnál. Pedig minden apró kis részlet számít, és minden apró kis részletnek tökéletesnek kell lennie ahhoz, hogy az ifjú pár jó érzésekkel vághasson bele a nagy kalandba. Az én munkám valójában már itt kezdődik, az első találkozásnál. Tanácsadóként vezetem őket végig az úton, beszélgetünk, beavatnak az életükbe, a saját történetükbe. Ahogy egyre jobban megismerem a két embert, annál inkább kirajzolódik az út, amelynek mentén továbbhaladhatunk.
Tapasztalat, türelem, precizitás, gyorsaság, rugalmasság, minőség - ügyfeleim tíz év alatt ezeket a szavakat használták a legsűrűbben a visszajelzések során. Van azonban egy, a kedvencem, amit szinte minden pozitív kritika kiemelt: ez pedig az odafigyelés. Számomra ez azért különösen fontos, mert az odafigyelés a mottóm, ha úgy tetszik, a védjegyemmé vált, és én büszkén “tűzöm a zászlómra”. Mert úgy gondolom, hogy ez a szakma alapja. A téma speciális volta, érzékenysége és tiszteletreméltó emelkedettsége ezt kívánja meg. És talán egy kicsit a saját maximalizmusom is közrejátszik...
